Kollégák közötti kommunikáció a virágüzletekben

Mindannyian mások vagyunk, egyedi gondolkodás- és látásmóddal. A kollégák között a virágüzletekben is óhatatlanul adódnak konfliktusok. Ezeket nem tragédiaként kell felfogni, egyszerűen csak megoldandó helyzetek, amiket megbeszéléssel, hatékony kommunikációval orvosolni lehet. Nem két nap múlva, nem három hét múlva, hanem azonnal. Normál hangnemben, figyelve a másik mondandójára és megértve, elfogadva az Ő álláspontját.

Sokkal jobb mindent azon melegében tisztázni, megbeszélni, mint dúlni-fúlni magunkban. A félreértések jelentős része meg nem értésből származik. A fél információk, a kettős értelmű mondatok gyakran szülnek félreértést. Nem szégyen visszakérdezni, ha valami nem egyértelmű vagy nem világos. Egyáltalán nem biztos, hogy a kérdezővel van probléma. Ahhoz, hogy egy információ csorbulás nélkül áramoljon két ember között az kell, hogy az „adó és vevő egy nyelvet beszéljen”. Senkitől sem várható el, hogy odavetett félszavakból, orrunk alá odamormolt foszlányokból vagy rébuszokból „levegye” a közlendőnket.

A virágüzletben általában kevesen dolgoznak, így a két beosztott közötti nézeteltérés ritka, tipikusan a főnök-beosztott viszony szüli a konfliktusokat. A vita, az eszmecsere hozzátartozik a meggyőzéshez és fontos eleme a jó munkahelyi légkörnek. Gyakran nem kis feladat okosan érvelve, erőszak nélkül elfogadtatni saját nézőpontunkat, véleményünket. Illik elmagyarázni a szándékunkat, miért akarunk vagy miért nem akarunk valamit, enélkül ne is nagyon várjunk megértést. A véleménynyilvánítás nem engedetlenség, nem elítélendő dolog. Az sem feltétlen példaértékű, ha valaki visszakérdezés, ellenvetés nélkül azonnal neki fog egy feladat teljesítésének anélkül, hogy végig gondolná vagy kimerné mondani aggodalmait.

Sok konfliktus kirobbantója a nem egyértelmű utasítások kiadása. Mi tudjuk mit akarunk, mi a szándékunk, mi jár a fejünkben, de ha ezt nem áruljuk el, akkor a másik fél nem tudja kitalálni. (És milyen nagy szerencse!). Mindig inkább részletesen, egyszerű szavakkal magyarázzunk el mindent, de arra figyeljünk, hogy a másik fél szempontjából ne legyen sértően szájbarágós, ne érezze úgy, hogy hülyének nézik. Ha egy részfeladatot rábízunk valakire, akkor mondjuk el azt is, hogy fog ez az egészbe majd beilleszkedni, mi lesz a végeredmény. Így Ő is fontosabbnak tartja még a kisebb feladatot is és sokkal jobban tudja értelmezni és végrehajtani a munkát.

A megértő kommunikáció lényege, hogy higgadtan végig hallgatjuk a másik érveit, mondandóját és azokra válaszolva érvelünk, nemcsak a magunk igazát szajkózzuk. Ha a másik fél nem érti meg a mondandónkat, akkor nem kiabálva kell ismételni ugyanazokkal, vagy ne adj isten durvább szavakkal. Ha valami nem volt érthető, akkor higgadtan, más szavakat, kifejezéseket használva kell célba érni.

A vita tehát egy békés, előrevivő eszmecsere. Azt semmiképp nem szabad hagyni, hogy elfajuljanak a dolgok és veszekedéssé váljon. Jó megoldás ilyenkor egy kis szünet, egy kis idő, amíg mindkét fél átgondolhatja, átrághatja magában a dolgokat és megpróbálhatja megérteni a másik személy indokait, motivációját.

A munkáltatónak nem tekintélyelvű válaszokat kell adnia, hanem valódi tényeket, érveket kell felvonultatnia. Az érvek hiányát a bizalom és tekintélyelvűség csak ideig-óráig pótolja, hosszú távon, minden szituációban nem működik. Sőt akár a bizalom és tekintély teljes elvesztésével is járhat. A „csak”,  „az azért, mert én így akarom” vagy az „azért, mert én mondtam, én vagyok a főnök” nem válasz és nem visz előre a megoldás felé.

Az egyik legilletlenebb mondat amit egy vezető mondhat a beosztottjának: „Ne ellenkezz, hanem csináld!” Ezzel azt fejezi ki, hogy számára érdektelen a kollégája véleménye és teljesen leszoktatja a véleménynyilvánításról, ami munkahelyi légkör megromlásához, az egymás iránti bizalom elvesztéséhez vezet.

Mindennapjainkban illik vállalni a felelősséget saját döntéseinkért, viselkedésünkért, tetteinkért. Nem igazán szép dolog azért engedelmeskedni, hogy azzal elhárítsuk a felelősséget magunkról és áthárítsuk felettesünkre. Engedelmeskedni és ellenkező véleményre jutni is csak meggyőzés és meggyőződés alapján szabad.

Az alkalmazottnak el kell fogadni, hogy a főnöké a kockázat, a felelősség, neki kell biztosítani, hogy legyen bevétel, amiből az alkalmazottakat ki tudja fizetni. Ő biztosítja az üzlet hosszú távú működőképességét és az alkalmazott munkaviszonyát, így a döntés joga is őt illeti. Az alkalmazottnak el kell fogadnia a vezetője irányítását, véleményét. Persze ez nem hatalmasítja fel a vezetőt arra, hogy embertelenül, empátia mentesen bánjon beosztottjával.

Fontos, hogy az egymás iránti bizalom fennmaradjon. Ehhez őszinteségre és megértésre is szükség van. Bármilyen nehéznek is tűnik, ne legyünk rögtön elutasítóak, ne reagáljunk rögtön nemmel. Ne zárjuk be azonnal a kaput, hagyjunk időt, hogy kiforrjanak a gondolatok és megértsük a másik fél szándékát.

A vita és az ellenvélemény az életünk természetes elemei. Senki nem tévedhetetlen, ezért nem kell szégyellni, ha észérvek hatására véleményünket módosítjuk, mint ahogy azt sem, ha alul maradtunk egy vitában.

A meg nem beszélt gondok, ki nem mondott gondolatok, az értelmetlen szóváltások ellenségességet szülnek és megmérgezik a munkahelyi légkört, ami a munka rovására mehet. Akár főnökök vagyunk, akár beosztottként dolgozunk, fontos, hogy tisztában legyünk a másik ember érveivel, próbáljuk meg megérteni és elfogadni a másik gondolatmenetét, szándékát.

Nálatok milyen a munkahelyi légkör?

Tetszett a cikk? Kövesd a Virágos marketing tippeket a Facebookon, hogy ne maradj le semmiről és iratkozz fel a Hétfői papírusz hírlevélre, hogy már hétfő reggel inspiráló tippeket kapj az üzleted felvirágoztatásához.

Szívesen beszélgetnél másokkal marketing ötletekről és/vagy kérdéseid vannak, amire szeretnél választ kapni? Csatlakozz a Virágos marketing tippek zárt csoporthoz, hogy együtt ötletelve még eredményesebb lehess!.